Óvodai ballagó versek

A ballagás története és hagyományai Magyarországon



Óvodai ballagó versek

Óvónénit köszönti ma
Minden versünk, dalunk,
Elbúcsúzunk, mert az ősszel
Iskolába indulunk.
Búcsúzunk az óvodától
Köszöntővel, énekkel,
De amit itt megtanultunk
Nem feledjük mégsem el.
S ha lármáztunk is egyszer-egyszer
Okoztunk is néha bajt,
Kérjük, mégis szeretettel
Gondoljon ránk vissza majd!

Donászi Magda: Búcsú az óvodától

 

Kicsik voltunk, nagyok leszünk,
Hívogat az iskola:
Csingi-lingi! Gyertek, gyertek!
Szól a csengő szép szava.

Megyünk ím már, hogyne mennénk,
Kedvesek ám a betűk.
De most azért óvodásként,
Mégis könnyes a szemünk.

De jó is volt ide járni!
Mennyi öröm várt itt ránk!
Sok-sok mese, nóta, játék,
Napsugaras szép világ.

Itt játszottunk télen, nyáron.
Nőttem, s velem nőtt a szék,
A baba, a labda, autó,
Tanultam verset, mesét.

Hej, de jó volt ide járni
Úgy-e bizony gyerekek?
Óvó néni, akárcsak az
Édesanyánk, szeretett.

A csengőig ágaskodtam…
Most elérem könnyedén,
S a kicsiknek most én mondom:
Te is megnősz, kisöcsém.

Kicsik voltunk, nagyok leszünk,
Hívogat az iskola,
De téged, szép óvodánk,
Nem felejtünk el soha.



Óvodai ballagó versek

Cinca Katica: Búcsú

Drága, öreg óvódám
milyen szép is vagy ma!
Virágruhát öltöttél fel
erre a nagy napra.

Elbúcsúzom én most tőled
játszottam már eleget,
sírtam is és kacagtam is,
másnak adom helyemet.

Kinőttem az ágyacskámat,
kisszékem is pici már,
fakocka és játékmackó,
Isten veled, mesevár!

Óvónénim, szépen kérlek,
mesélj majd a húgocskámnak
úgy, ahogyan nekem tetted,
hogy ne érje sose bánat!

Dajka nénim, szeretgess meg,
utoljára tekints rám!
Te voltál, ki mindig fáradt,
hogy ragyogjon az óvodám!

Itt az idő, elközelgett,
iskolába indulok,
de hozzátok visszajárni
mindig örömmel fogok!



Óvodai ballagó versek

Óvodának három éve

Óvodának három éve,
vidám napok szép emléke,
elbúcsúzom tőled,
itt hagylak ma végleg.

Vár már az iskola,
benne a sok új csoda:
betűvarázs, számország
kitárul a nagyvilág.

Ám a sok vidám napot
mit az óvodám adott,
elfeledni nem fogom,
ezt már biztosan tudom.

Ballagó induló

Elmegyünk, elmegyünk, szervusztok, barátok.
Talán vissza se jövünk, de gondolunk majd rátok.
Itt hagyunk, itt hagyunk téged, kedves óvoda,
Ígérjük, ígérjük, hogy nem felejtjük el soha.

Jó volt itt, jó volt itt, három évig játszani,
Most megyünk, most megyünk az iskolába tanulni.
Kis szívünk visszahúz ide hozzád, óvoda,
Mégis inkább elmegyünk, a viszontlátásra!



Óvodai ballagó versek

Donászi Magda: Búcsúznak a középsősök

Hatesztendős fiúk,
hatesztendős lányok!
Búcsúzásul én is
minden jót kívánok.

Búgócsiga helyett
golyós töltőtollat,
azzal induljatok
iskolába holnap.

Donászi Magda: Búcsúzunk tőletek

Búcsúzunk tőletek,
Most egy kis időre,
Rövid kis időre,
Kerek esztendőre.

Kerek egy év múlva
Iskolások leszünk,
Kedves óvodánktól
Mi is búcsút veszünk.

Ne görbüljön szája
Senkinek sírásra.
Búcsúzzunk vidáman:
A viszontlátásra!

Csanádi Imre: Búcsú az óvodától

Hej óvoda, óvó nénik,
nem maradok tovább én itt!
Itt mi soká nem maradunk:
vár az iskolai padunk!

Vége szakadt a szép nyárnak,
iskolában könyvek várnak!
Betűk hívnak útra kelni,
a világot megismerni.

A nagy idő elérkezett:
búcsúznak a hatévesek,
Búcsúznak az óvodától,
mint fészkétől fecsketábor.

Köszönjük a gondviselést,
gondviselést, felnevelést.
Elindulunk, nem időzünk,
de fészkünkre visszanézünk.



Óvodai ballagó versek

Édes óvónéni
El kell mostan válnunk
Egy-két nap és már
Iskolába járunk.
Hálásan köszönünk
Minden jót és szépet
Nem feledjük el a sok
Óvodás emléket.
Azokat se, akik
Velünk foglalkoztak,
S értünk annyi fáradtságos
Áldozatot hoztak.
Édes óvónéni
Fél szívünk itt marad
Mert az ki jóságot vet
Szeretetet arat.

Hogy is volt…

Édesanya kézen fogott
S így kísért az óvodába.
Ámulattal léptem be
A játékok birodalmába.

– De jó lesz a gyerekekkel
Csupa móka, kacagás!
Büszkén nézett rám a mama:
– A gyermekem óvodás!

– Bizony jó lesz – mondogattam
hőscincérként bátran.
Ám amikor megérkeztünk,
Csak szepegve álltam.

Aztán csak azt vettem észre,
Óvodáskor három éve,
Az első nap félénksége …
Emlék lett belőle.

Oviba már magam megyek
Vigasztalom a kicsiket.
– Ne szipogjál kiskoma,
remek hely az óvoda.



Óvodai ballagó versek

Raggamby András: Búcsúzás

Édes óvónéni
el kell mostan válnunk!
Egy-két nap és már nem ide:
iskolába járunk.

Hálásan köszönünk
minden jót és szépet…
nem feledjük a sok kedves
óvodás emléket.

Azokat se, akik
velünk foglalkoztak
s értünk annyi fáradságos
áldozatot hoztak…

Édes óvónéni!
fél szívünk itt marad…
mert az, aki jóságot vet,
szeretetet arat…!

B. Radó Lili: Búcsú az óvodától

Óvónénit köszönti ma
minden versünk, kis dalunk:
elbúcsúzunk, mert az ősszel
iskolába indulunk!

Búcsúzunk az óvodától
köszöntővel, énekkel.
De amit itt megtanultunk,
nem felejtjük mégsem el.

S ha lármáztunk is egyszer-egyszer
s okoztunk is néha bajt,
kérjük mégis: szeretettel
gondoljon ránk vissza majd!



Óvodai ballagó versek

Kovács Babara: Dadus néni , dadus néni

Dadus néni, dadus néni
de kár, hogy már el kell menni!
etetgettél, öltöztettél,
babusgattál, nevelgettél.

A cipőnket megkötötted,
az orrunkat törölgetted,
a ruhánkat hajtogattad,
fésülgetted a hajunkat.

Tanítottál söprögetni,
teríteni, ágyat vetni.
kezet mosni, arcot mosni
öltözőben rendet rakni.

Hogyha sírtunk, vigasztaltál
rosszak voltunk, jól megszidtál
tanítottál szépen kérni,
amit kaptunk, megköszönni.

Mi most megköszönjük néked,
háromévi kedvességed,
türelmedet, szereteted,
sose feledjük nevedet!

Elek István: Mint a kertész

Mint a kertész virágait
gondozza és neveli,
úgy becéznek, óvnak engem óvónéni szemei.
A virág az illatával
mondja azt, hogy: „Köszönöm!”
én meg a sok jót a szívem melegével köszönöm.

Bihari Klára: Válás az óvodától

Most látom csak, milyen szép itt,
Színes képek hófalon.
Virág tarka cserepekben,
Játék földön, asztalon.

Itt játszottam három évig,
Nőttem, s velem nőtt a szék,
A baba, a labda, az autó,
Tanultam verset, mesét.

A csengőig ágaskodtam,
Most elérem könnyedén,
S a kicsiknek most én mondom,
Te is megnősz kisöcsém!

Holnap már nem csengetek be,
Nem játszom az udvaron,
De három év örömével,
Megyek tovább utamon.



Óvodai ballagó versek

Takács Klára:Mezei csokor

Tarka mező virágai,
lilák, sárgák, kékek,
hadd kötök most belőletek
búcsúcsokrot, szépet.

Búzavirág, pipacs, láncfű
marad még a réten,
búcsúzom az óvodától,
hadd búcsúzzam szépen.

Mentovics Éva: Hív a csengő

Három éves múltam éppen…
eleinte sírtam, féltem.
Eltelt egy év, kettő, három,
hat gyertya ég a tortámon.

Gyorsan szálltak el az évek.
Már nem sírok, nem is félek.
Sőt, hogyha még engednétek,
itt töltenék néhány évet.

Tudom, tudom, ezt nem lehet.
Meg is értem, és elmegyek.
Vágyom is a sok tudásra.
Vár a tankönyv, irka, táska!

Csengő hív a tantermekbe.
Vár a betű, számok, lecke…
Óvónénik, kispajtások-
néha azért visszajárok!

Tandori Dezső: Óvodások ballagó-dala

Billegünk,
ballagunk,
jó így körbejárni;
itt vagyunk
meg ott vagyunk:
Tessék meg-megállni.
Mint a fűben a madár-
körülnéz és messze száll.

Billegünk,
ballagunk,
mindent körbejárunk;
itt vagyunk
meg ott vagyunk:
ez volt a mi házunk.
Megszerettünk
óvoda-
nem felejtünk el soha!



Óvodai ballagó versek

Kovács Barbara: Sokan mondogatják

Sokan mondogatják: – Megnőtt ez a gyerek!
Bizony megnőttem, iskolás leszek!
Nem tudom…ennek most örülnöm kéne?
Biztosan. De én nem örülök mégse!

Nem szeretném itt hagyni az óvodát soha,
Nem tudom milyen is lesz az az iskola !?
Barátaim közül is sokan itt maradnak,
Az iskolában idegen gyerekek fogadnak.

És új nénik, új bácsik – tanárok azt hiszem,-
Jobb volna az óvónénit magammal vinnem…
Vagy, ami még jobb, tudom a megoldást:
Ide hozom az oviba az egész iskolát!

Iványi Mária – Kicsik búcsúja

Búcsúzik a kiscsoport is,
Nagyfiúk és lányok!
Játék közben mese közben
Gondolunk majd rátok.

Ti se felejtsétek soha
Régi óvodátok!
S kukkantsatok be-be néha
Mikor erre jártok!

Kedves vendég lesz itt mindig,
Peti, Palkó, Márta.
Addig is tanuljatok jól!
A viszont látásra!

Tóth Juli: Óvodások búcsúzója

Énekszótól hangos
a mi, kedves óvodánk.
Kis polcokról minden játék,
kíváncsian néz le ránk.

Növekedtünk, okosodtunk,
s ez a pár év elszaladt.
Tarka csokorral kezünkben:
már csak a búcsúzás maradt.

Mese, játék nem jön velünk,
itt hagyjuk az óvodát,
De elvisszük a szívünkben,
Óvónéni mosolyát.



Óvodai ballagó versek

Pákozdi Gabriella: Óvodás-kor

Először az óvodában
szomorfelhő voltam:
sírtam-ríttam s nem értettem,
napfény-anyám hol van.
Ahogy teltek-múltak napok,
fürge szellő lettem,
kergetőztem jókedvemben
ringó-zsongó kertben.

Aztán, mikor eljött a tél,
hópehellyé váltam,
minden bágyadt délutánon
álomköddel szálltam.
Mesetündér, örömkönnyet
ha ejtett ölemben,
varázsától szivárvánnyá
nőtt csupaszín lelkem.

És ha forró nyári napon
lábam toporzékolt,
dörögtem és villámlottam,
mint a dühös égbolt.
Holdéletű óvodás-kor
elfogyott, úgy bánom!
Emlékeim csillagszőttes
éjbatyuba zárom.

Minden este az ágyamból
felnézek az égre,
ott kacsingat aranysárgán
a múlt ezer képe:
Óvónénik és dadusok,
mackók, csodalények,
bűvös udvar, dalok, versek –
bennem örök éltek.

Kovács Barbara: Középsősök búcsúja a nagyoktól

Igaz, hogy a labdát tőlünk
sokszor elvettétek,
Mégis sajnáljuk,
hogy innen majd elmentek.

Igaz, hogy a csúszdáról
sokszor elzavartatok,
Mégis jó volt játszani
veletek, ti nagyok.

Igaz, hogy a kisházat
mindig elfoglaltátok,
Mégis ti voltatok,
a legjobb barátok.

Igaz, hogy a körbe
sose engedtetek,
Mégis nagyon jó volt
játszani veletek.

Igaz, hogy a hajónkon
sokszor ti voltatok,
De mókuskerekezni
minket is hagytatok.

Ezért most kívánjuk
nektek kedves nagyok,
Hogy az iskolában
legyen jó dolgotok!



 Óvó néni várt énreám

Óvó néni várt énreám,
mikor ide érkeztem.
Búcsúzkodni tőle nehéz,
bizony nem megy oly könnyen!
Mikor sírtam ki volt velem?
Ki törölte könnyes szemem?
Ki tanított szépre, jóra,
mintha édesanyám volna?
Nem várt érte köszönetet,
egész szívét adta nekem!
Elfeledni nem is tudom,
hiszen én is szeretem!
Rá gondolok, később sokszor,
míg a táskát cipelem!
Tudom vége a játéknak,
már a komoly munka vár.
De ha néha elfáradok,
két karja majd visszavár!



Óvodai ballagó versek

Donászi Magda: Óvodától iskoláig

Egyszer régen édesanyám,
megfogta a kezemet.
Kicsit féltem, amikor az óvodába vezetett.
Csodálkoztam:
Mennyi játék!
Mennyi asztal!
Mennyi szék!
Gyorsan telt el a legelső nap,
gyorsan futott el a hét.

Négy év telt el,
négyszer láttuk az óvoda ablakán,
hogy zöld lombok integetnek,
vagy száraz ág van a fán.
Közben aztán úgy megnőttünk,
hogy az ágyunk kicsi már.
Holnap a mesesarok helyett,
az iskola padja vár.



Óvodai ballagó versek